tizenkét lábnyom
hónapok libasorban
elmúlik az év
Szétnyíló felhők
Nedves útburkolaton
Aranydísz a Nap
házfalak, rések -
városi galambdúcok
sosem üresek
Sirályhad keres
homokba rejtett kincset
apály a parton
szelíd reggelek
ködkendővel törlik le
fázos álmaim
lombvesztett fákon
láthatóvá vált titkok -
tavaszi fészkek
Ég és föld között
egy váratlan ajándék:
szivárványt láttam.
Riasztó törzsek -
ködben ázó csupasz fák,
utamba álltok
vetkőzés előtt
színeket fest magára
az indiánnyár.
széltől, esőtől
levélmintás a járda
hidegebb a fény
szürke esőben
ázott lomb a fák alatt
színhiányom van.
csendes karnevál:
felvonulnak a színek,
búcsút int az ősz
víz hullámzása
mintázza a homokot,
csendes már a part
Vízbe dobott kő
hullámköröket indít -
újra partot ér
Őszi napsütés
melege simogatja
behunyt szemhéjam.
Tűz és víz bennem
Felkavarja minden nap
Egyensúlyra vár
Élet-mozaik
apró kövein járok,
bárcsak repülnék.
Rizsporos barokk
Hárfa zenével teli
A szökőkút víz
Szürke szobámból
csak szürke utcát látok
az ég sem kék már.
Egy macska megint
motorháztetőn pihen,
oda süt a nap.
Lobogó fátyol,
menyasszony készülődik?
szellőztetnek csak.
