sziromhullás

Gesztenyefasor! 

Már mutatod tavaszom 

sziromhullását.

seta

billegő házak

előbújnak a csigák

vigyázva lépek

ünnep

zajos méhünnep 

sziromgömb díszletek közt 

méz lesz és gyümölcs 

papír

cseresznyevirág 

papírlapra simulva 

díszít egy darut 

homályban

sűrűsödő zöld

lomb alatti homályban

galambok ülnek

elmúlt gyerekkor

vastagodnak már

zöld falevelek a fán

elmúlt gyerekkor

újszülött

rezgő levél, mint 

puha bőrű újszülött  

faanya karján 

kattog

bambusz folyóka 

kattogva engedi el 

mit összegyűjtött  

kopott

szirmok zuhannak,

kopott már fehérségük

idejük lejárt

felhőlét

lökdösődő szél

belém köt, s rohan tovább

súlytalan-erős

koncert előtt

fűcsomók alatt

idegesen készülnek

tücsökzenészek

zöld

falon árnyékok

fakadó lombok zöldjét

csábítja a fény

kusudama

téli rügyekből

tavasz hajt kusudamát 

mandulaágon

megálló

Fényre kibomló

Útmenti  fák rügyei

megállítanak

kérdés

Van egy első rügy,

ami kibomlik a fán?

Sose láttam még.

holdbölcső

Keskeny holdbölcső

fekete-bársony éjben

ring magányosan

alkony

ráérős alkony

hosszan őrzi a nappalt

madárdalt hallgat

homályos

lefüggönyözött

előszobában várok

ajtónyitásra

aszfaltrajz 2.

Nem láttam senkit,

Csak otthagyott lábnyomot

Őriz az aszfalt

aszfaltrajz 1.

Pocsolya mellett

aszfalton hagyott lábnyom

vizes-fekete

marionett

mozdulataim

fonálra fűzve lógnak

bábszínházamban

február

február lett

már napsütésben lépek 

olvadó földre

vadász

hópehely-vadász 

macska játék a kertben

titkon meglestem

riadt

faágon nejlon

kapaszkodik a szélben

riadt kisértet

kétely

Bár madár lennék 

kétely nélkül szállhatnék, 

de ember vagyok

didergés

Didergő tócsa

jégpáncélt növeszt magán

ha rálépsz, roppan

kert

belvárosi kert: 

madártetem s hóvirág

autók között

hinta

varjak hintáznak 

téli nyárfa ágakon

egy most elrepül